2010. december 20.

„… elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.”

Zsid 9, 27

Egy anekdota szerint egyszer egy lelkipásztor temetésen a következőt mondta: „Kedves testvéreim, mindnyájan meg fogunk halni… lehet, hogy még én is.” Viccet félretéve, ez valóban igaz és elvégzett dolog, hogy egyszer az emberek meghalnak. (Hacsak Krisztus hamarabb vissza nem jön.) A kérdés azonban az, hogy mi hogyan viszonyulunk a „nagy kaszáshoz”. Vannak, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok, olvashattuk ennek a levélnek a 2. részében. Vannak olyanok, akik negligálják, semmibe veszik, nem törődne vele. A krisztusi ember ezzel kapcsolatban szabadon ki tudja mondani: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.”(Fil 1, 21) Nem felelőtlenül mondja ezt, nem eldobni akarja magától az életet, hanem tudja azt, hogy a halál után is azzal fog folytatódni az élete, akivel azt itt élte, ha Jézussal együtt, akkor vele, ha nem, akkor nélküle.

Ez elvégzett dolog! Tapasztalatunk is alátámasztja ezt. A szentíró éppen ilyen halálbiztosan kijelenti azt is, hogy: „azután az ítélet”.

Egyrészt ez azt jelenti, hogy mi nem jól cselekszünk akkor, amikor itt a földön ítélkezünk egymás felett, mert az ítélet “azután” van és az Ítélkező nem más mint maga az Úr.

Másrészt ez azt is jelenti, hogy mindenki meg fog jelenni az élő Isten orcája előtt. Még te is! Még én is! Az a Jézus, aki első Karácsonykor szelíden, egy jászolba jött le közénk, másodszor ítélő királyként jön. Amikor a karácsonyi kisdedet nézzük, nem árt ezt is tudni, mert néha úgy el szeretnénk őt elaltatni: „szent Fiú aludjál”. De Ö nem alszik! És olyan , hogy nem alszik, hanem éppen Ő az, aki vigyázni szeretne rád ezen a napon is, és Ő az, aki igazi ünneppé akarja tenni ezt a karácsonyodat is!

Rácz Ervin

Erdőd

Vélemény, hozzászólás?