Kezdőlap / Napi Ige / 2010. december 15.

2010. december 15.

Zsid 7, 1-10

Mert a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leverésébõl visszatérõ Ábrahámmal találkozván, õt megáldotta… (1.v.)

A bonyolult szerkezetű, barokkos fordítású gondolatsor három kulcsszava: Melkisédek, Ábrahám, Jézus Krisztus. Melkisédek ószövetségi papkirály: „a béke királya” és Ábrahámot, megáldó főpap. Személye egyesíti az antik világ vezetői ideálját: származása titokzatos, bölcs. Katonás uralkodásával  népének jólétet és békét biztosít, megszabadít az ellenségtől. Ugyanakkor csatornája a transzcendensnek, s ez isteni kapcsolattartás révén az áldást és hitbeli gazdagságot is közvetít. Amikor a választott nép ősatyjával, Ábrahámmal találkozik, szintén áldást és békét oszt. Ez arra indítja a pátriárkát, hogy hálaáldozatként tizedet adjon az előkelőségnek.

A levélíró szerint Jézus hasonlítható Melkisédekhez: Ő a világ Királya, a mi Hadvezérünk, aki legyőzte a sátánt annak minden seregével. Jézus ugyanakkor főpap is, mert önmaga áldozatával az Atyával való üdvösséges megbékélést és az ebből fakadó áldást hozta nekünk.

„Nézzétek meg pedig, milyen nagy ez” a Krisztus (4. vers)! Ha Ő a mi főpapunk és királyunk, ugyanakkor valljuk az egyetemes papság elvét (1Péter 2,4.9), akkor nekünk is tizedet kell adnunk, azaz áldozatot kell hoznunk!

Nem lép fel benned lelki fösvénység és szegénység az adventi idő ajándékozásaira készülve? Az anyagiak mellett hajlandó vagy hitbeli tizedet, áldozatot adni Jézusodnak? Vagy azt várod, hogy mindig csak Ő adjon békét, áldást, üdvöt és anyagi jólétet? Kövesd az Ő példáját, aki gazdag lévén szegénnyé lett érted az Ő szegénysége által te meggazdagodj! (2Kor 8,9)

Kovács József

Kisbábony

Szóljon hozzá