Zsid 6, 1-12
„Mert a föld, a mely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.” (7-8v)
„Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.” (Mt 7, 18) – mondja Jézus a hegyi beszédben. Ezt a gondolatot viszi tovább ebben a részben a szentíró. Ahogyan Jézus, ő is két útról beszél és amikor ezt teszi, akárcsak Mestere ő is példázatban szól.
Ebben az esetben nincs aranyközépút. Két lehetőség van, aki hallgatja az Igét:
- BEISSZA AZ ESŐT –> HASZNOS FŰ, GYÜMÖLCSTERMÉS –> ÁLDÁS
- BEISSZA AZ ESŐT –> TÖVIS ÉS BOJTORJÁN –> MEGÉGETÉS, ÁTOK
Ahogyan jól látható, az első ponton nincs különbség, mert az Isten esőt ad mind a gonoszokra, mind a jókra. Átvitt értelemben ez azt jelenti, hogy az Ige szól mindenkihez, aki hallgatja, de azt be is kell fogadni, el kell ültetni a magot, hogy az kicsirázzon, kikeljen. Emlékszel még a tegnapi Igére? Elültetted a magot vagy csak csorgattad a kezedben és csak gyönyörködtél benne?
Ha elültetted, nem biztos, hogy ma, de az ki fog kelni és az meg kell, hogy látszódjon az életeden. Szakítanak-e a te szeretteid „hasznos füvet” – gyógyító szót, cselekedetet a te életedből. Teremsz-e a mindennapokban jó gyümölcsöt, szeretetet, jóságot, hűséget, szelídséget, türelmet? Vagy szúrsz és fájsz az embereknek, mint a tövis és a bojtorján?
A tövis és a bojtorján csak egy valamire jó. Elégetni. Ez az átok kiteljesedése. Ez nem fenyegetés akar lenni. Jézus visszajöveteléről szóló adventi evangélium sem ijesztgetés, hanem éppen bátorítás. Ez figyelmeztetés. Még van lehetőségünk gyümölcstermő, áldásos életté lenni! Ez a lehetőség ma van! Áldássá lehetünk, és Isten áldását elnyerhetjük.
Legyen mai imádságunk a 481-es dicséret: „Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom! Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon…”
Rácz Ervin
Erdőd